Ezt követően az orrunkhoz emeljük a csokoládét. (Legjobb, ha hagyjuk, hogy kezünk melegétől egy kicsit megolvadjon; így még inkább felszabadulnak értékes illatanyagai.) Lélegezzünk mélyeket, hogy a finom aromák az orrunkon keresztül egészen a lelkünkig eljuthassanak. Ezek az illatok, éppúgy, mint a borok esetében, rendkívül változatosak lehetnek: gyakran gyümölcsös vagy virágos, máskor fűszeres vagy egzotikus jellegűek. Ha már megszagoltuk és megtapintottuk, törjünk ketté egy kockát. Éles, pattanó hangolt kell adnia.

És végre elérkeztünk a legkellemesebb részhez: vegyük a szánkba a kettétört kocka csokoládé egyik darabját. Akár még ezt is kettétörhetjük, és kóstolhatunk negyedekkel; nem a mennyiség a fontos! Az első ízbenyomások után vegyünk egy újabb kis darabot a szánkba és próbáljuk megízlelni a csokoládé minden rejtett aromáját. Ezt kétszer, háromszor vagy akár többször is megismételhetjük, egészen addig, amíg úgy érezzük, már teljes mértékben felfedeztük a különböző ízeket. Engedjük, hogy a csokoládé lassan elolvadjon a nyelvünkön, s ezáltal az aromaanyagok fokozatosan az orrunkba is eljuthassanak. Hagyjunk időt az egyes ízek érzékelésére!

Figyeljünk az orrunkra: elsőként a legillékonyabb aromák érezhetők, ezek főként olyan virágos vagy gyümölcsös ízek (illatok), melyek a kóstolás során nagyon hamar megjelennek, és legalább ilyen gyorsan el is halványulnak. Ha tovább ízleljük, a karakteresebb ízek is felfedik magukat, mint például a pörkölt mandula, pirított kenyér, vagy a csípős, fűszeres ízek. Majd az egész koronájaként, ha kellő időt szántunk a kóstolásra, mesés utóízek kényeztetik ízlelőbimbóinkat. A csokoládé lecsengése gyakran fás (füstös), pörkölt vagy éppen keserű aromájú.

A csokoládékóstolás egy kivételes pillanat – érzékeink kényeztetése. Ezért törekedjünk arra, hogy a külvilágot szinte kizárva, a lehető legnyugodtabb környezetet teremtsük meg, hogy teljes mértékben át tudjuk engedni magunkat ennek a fenséges édességnek!

(Forrás: harrerchocolat.com)