A dohányhoz, a burgonyához és a paradicsomhoz hasonlóan, a kakaót az európai gyarmatosítók hozták be Európába a kontinensek, a fűszerek, a kelmék és az egzotikumok felfedezésének idején.

Annak ellenére, hogy Belgium nagyon hamar kinyitotta kapuit a világ előtt, nevezetesen a Bruges-i és az Anvers-i kikötőknek köszönhetően, kissé késve érte el a kakaóláz. Mindezek mellett  mégis Belgium volt az az ország, amely világhíressé tette a csokoládét.  1840-ben a Berwaerts cég elkezdte árulni a csokoládét rudak és figurák formájában. I. Leopold uralkodása  (1790-1865) alatt  legalább egy tucat csokoládégyártó látta meg  a napvilágot Belgiumban.

Az ipari forradalom alatt Belgium neve összefonódott az egész világon a minőségi csokoládé nevével. Kwatta, Bruyerre, Aiglon, Clovis, Jacques csak néhány márka, amely hozzájárult e hírnévhez. Neuhaus forradalmasította az iparágat azzal, hogy 1912-ben beindította a híres "praliné" gyártását, amely számtalan kézművesnek lehetőséget adott, hogy szakértelmük és kreativitásuk fejlődhessen.

Még a mai napig is számos cukrász készíti el saját pralinéját és csokoládéját, gondosan titkolva receptjüket. Számos belga csokoládé- és pralinégyártó (Galler, Baptista, Bruyère, Godiva, Neuhaus, stb.) például továbbra is kitartanak amellett, hogy nem használnak semmilyen csokoládét kiváltó nyersanyagot és mindig előnyben részesítik a  kakaóvajat.

A belga csokoládék hazánkban is hódítanak, például a Galler, Dolfin, Café-tasse, Baptista, Délices d’Ellezelles, Corné Port Royal (pralinék), vagy a Leonidas (pralinék), a Godiva (pralinék) és a Côte d’or igazi hamisítatlan csokoládéval szolgálnak, melyeket megtalálhatjuk a város édességboltjaiban.

(Csokoládé Világ)