A múzeumi bejárás után, amelynek során Szamos László minden fontosabb történeti elemet és eszközt bemutatott nekünk a marcipán- és csokoládékésztés múltjáról és a családi legendáriumról, egy finom kávé és két szelet sütemény – a szőlős, fehér csokoládés Budapest desszertje és egy mandulás szelet – társaságában leültünk beszélgetni az Országház szomszédságában. (Egy Országház-makett egyébként a múzeumban is van, és mi másból készült volna, mint marcipánból, de az ablakból is a Parlament látható.) Hosszú és kedélyes beszélgetésbe kezdtünk családról, cukrászatról, tradícióról, marcipánról és manduláról, generációkról, jövőről és múltról, és persze a siker titkáról.

Karácsony előtt beszélgetünk, így adódik a kérdés, mit jelent ez az ünnep egy csokoládémanufaktúra és családi vállalkozás számára?
A karácsonyra való készülődés már önmagában is ünnep, hiszen ez a várakozás, az elcsendesedés és a figyelem időszaka. Az üzletekben ilyenkor a különböző díszítőelemekkel, fenyőfával és a dekorációval hívjuk fel a figyelmet az ünnep közeledtére, hiszen ezek meghitt hangulatot varázsolnak, és így a betérő vásárlók és vendégek áthangolódását is segítik. A termékekben pedig megjelennek az ünnepi klasszikusok, mint a kalács és a bejgli, a különböző aprósütemények, teasütemények.

A szaloncukor idénye ez. Mennyire fontos a karácsonyi csemege az önök számára?
Természetesen készítünk szaloncukrot, amelynek régi családi hagyománya van, hiszen már az ötvenes években is együtt csináltuk: sparhelten főztük a cukorszirupot, a kész fondantot ízesítés után gumiformákba öntöttük, majd amikor megdermedt, selyem- vagy sztaniolpapírba csavartuk, a két végét spárgával meghúztuk, a papírszéleket ollóval rojtoztuk – ahogy a nagykönyvben meg van írva. A szaloncukor egyébként sajátosan magyar termék, amelyről érdemes tudni, hogy szinte sehol másutt a világban nem használják karácsonyfa-díszítésre. De a karácsonyfát annyiképpen lehet díszíteni, miért ne lehetne rajta éppen a csomagolt édesség is? Úgy érzem, hogy a szaloncukor elengedhetetlen kelléke az ünnepnek.

Tovább a teljes cikkhez:Kötelesség továbbvinni az értékeket, és megőrizni a filozófiát – Interjú Szamos Lászlóval