A 60-as években fölcseperedett gyerekek többsége csak akkor látott csokit, ha valaki vendégségbe jött a családhoz. Illett akkor hozni a gyerekeknek egy táblával, s ha többen is érkeztek, az maga volt a gyönyörűség. Volt, aki csak a szokásos Boci csokit nyomta a kezünkbe, a legnagyobb ünnepnek azonban a piros mogyorós számított. Még a 70-es években sem került a hétköznapi bevásárlószatyorba táblás csoki, de néha-néha egy Sport vagy Autós szeletet ki lehetett kunyerálni. Tóth néni sarki trafikjában pedig vehettünk a zsebpénzünkből Melba kockát, csokiba mártott, sósborszeszes Diana cukorkát darabra, téli fagyit azzal a szörnyű habos-kakaós krémmel töltve, amit akkor egyáltalában nem éreztünk szörnyűnek, vagy, ha több forintunk is volt, futotta egy Korfu szeletre.