A főszerep azonban mégsem az enteriőré, hanem a három óriási márványpulton sorakozó csokoládéké és gyümölcs különlegességeké, amelyek a hely igazi lelkét adják… és egyúttal melengetik a mi szívünket és lelkünket is. A Ghraoui márka hosszú évekre visszamutató történetéről, hitvallásáról és finomságairól Cornejo-Garas Denissey-el, a budapesti üzlet Boutique Managerével beszélgettünk.

Az első lépések

„A márka történetét 1805-ig lehet visszavezetni, akkor jegyezték be az első, Ghraoui családhoz köthető céget, amelyet ma már az ötödik generáció visz tovább – vág bele Denissey. – A család üzleti tevékenységének eleinte a gyümölcsök feldolgozása és kereskedelme volt az alappillére, amelyért már akkoriban rengeteg díjat vihettek haza.”

Az üzlethelyiség döntő részét mára már valóban a csokoládé teszi ki, ugyanakkor a kandírozott gyümölcsök mellett sem lehetne szó nélkül elmenni, amelyek decensen várják az édes ízek kedvelőit. Elsőre a „külsőségük” ragad meg, de aztán sokkal inkább elveszek a részletekben. Deni elsőként az Autrefois Damas-t nyújtja felém, amely egyfajta családi örökséggel is felér. A pirított aleppoi pisztáciával töltött, kandírozott sárgabarack a nagymamámnál töltött nyarakat idézi fel bennem, és egyúttal egy lépéssel közelebb is hozza a forró hónapok ízét. Pedig zárójelben meg kell jegyeznem, eretneknek számítok egy olyan üzletben, amelynek fő profilja az édesség – nem erősítem a fanatikus édesszájúak táborát, noha az étcsokis finomságok előtt én is mélyen fejet hajtok.

Viszont ennek a sárgabarackos desszertnek inkább a friss gyümölcsössége érződik ki, és a kandírozás ellenére mégsem tolakodó a sokunk által jól ismert cukordózis, ami pillanatragasztóként működik az első kóstolónál.

A csokoládék árusítására egészen 1931-ig kellett várni, amelyet egy franciaországi út indított el. Ez nemcsak a részletgazdag technikákon, és a magas minőségben mutatkozik meg, hanem az édességek neveiben is, ami egyből Párizsig repít minket. 

„Egy francia csokoládémester tanította meg őket csokoládét készíteni – meséli Denissey. – Akkoriban a negyedik generáció feje, Sadek Ghraoui utazott ki Párizsba, akinek elsőre nagyon megtetszett ez az ízvilág, és fantáziát is látott az értékesítésében. Elhatározta, hogy az Öböl-régióval is megismerteti a csokoládét, így magával hozott egy francia mestert, aki megtanította, hogy hogyan kell azt magas minőségben elkészíteni. Eleinte azzal próbálták meggyőzni a közönséget, hogy Bécsből importált gravírozott fadobozokban kínáltak arany és ezüst ollókat, illetve levélbontókat, amely mellé – további ajándékként – csokoládét is helyeztek. A tárgyaknak persze magasabb volt az értéke, így a hangsúly azokra helyeződött, ugyanakkor a Ghraoui család biztos volt abban, hogy ha egyszer az emberek megkóstolják a csokoládéjukat, biztos lesz a siker. Ez utóbbi nem is maradt el. Végül az elismerés abban is formát öltött, hogy II. Erzsébet királynő a Ghraoui csokoládét is belistázta, mint a királyi család hivatalos beszállítóját. Mindezzel sikerült olyan hírnevet szerezni, amelyet egy belga vagy svájci cég is megirigyelhetett volna – elvégre gondolj csak bele, ez a két nemzetiség az, ami elsőre eszünkbe jut a csokoládék kapcsán; nem gondolnád, hogy egy damaszkuszi család is tud ilyen finomat – vagy akár jobbat – készíteni.”

Olvass tovább: Oázis az Andrássy úton – A Ghraoui csokoládé története