A fűszerezése nincs kőbe vésve, a legjobb, ha saját kedvenceid kerülnek bele. Mehet bele fahéj, bors, szegfűszeg, vanília, citrom- és narancshéj, csillagánizs, szegfűbors vagy gyömbér. Ízesítheted cukor helyett mézzel vagy szirupokkal is, és akár aszalt gyümölcsök is kerülhetnek bele.

A neve viszont becsapós: forralni ugyanis nem kell, elég melegíteni, és ha szükséges, akkor melegen tartani. A citrom- és narancsszeleteket érdemes tálaláskor hozzáadni, hogy biztosan ne legyen tőlük keserű. Készülhet egy kis töménnyel: vodkával, rummal és konyakkal, bár akkor már inkább puncsnak nevezzük.

Forraltbor-történelem

A rómaiak találták fel, egyes források szerint a fűszerek egészségessége miatt, mások szerint egyszerűen ez volt a leghatékonyabb módja annak, hogy a rossz bor ízletesebbé és aromásabbá váljon. Rómából a 2. század környékéről már vannak róla emlékek. Ahogy a bort, a szőlőtermesztést is ők terjesztették el Európa nagy részén, ahová magukkal hozták a receptjeiket is, amik a bevándorlókkal kerültek a tengerentúlra. Már Hippokratész, az ókori görög orvos is gyógyszerként ajánlotta a fűszerezett bort, jó eséllyel nem a bor, hanem a benne található fűszerek miatt. Emlékére a középkorban az európaiak gyakran nevezték a forralt bort hippocrasnak.

A forrót italnak hivatalos ünnepnapja is van, március 3-án – ki tudja, miért nem téli hónapban? Németország egyes részein alkalmanként szőlőbor helyett gyümölcsborokat, például áfonya- és cseresznyeborokat használnak hozzá. Részeges változatban rum vagy más erősebb alkoholféle is kerül bele, de természetesen alkoholmentes verziója is van, ami a legtöbbször vörösszőlőléből vagy almaléből készül.

A teljes cikk: A legjobb forraltbor-receptek a világ minden tájáról