Szóval most már négy világnapja is van a kedvenc édességünknek. Ne is mentsük fel magunkat az ünneplés alól!

A csokoládé története ott kezdődik, ahol a kakaófák nőnek: Latin-Amerikában. Valószínűleg az ott élő törzsek használták a kakaót, kakaóbabot (tőlük származik a neve, a „kakawa” szó) már kr. e. ezer évvel is, bár azt nem tudják, mire vagy hogyan. A maják, majd az aztékok számára is fizetőeszköz volt a kakaóbab (10 bab egy nyulat ért), amelyet vallási szertartásokon is felhasználtak. A keserű babokat a mai módszerhez hasonlóan kakaóvá alakították, és ízesítve fogyasztották – ezt azonban természetesen kevesen tehették meg. A pénzt helyettesítette egyes területeken még a 19. század végéig is; az élelmesebbek még hamisították is a babokat (pl. agyagból faragták ki).



Amikor nagy hódító utakra indultak Közép-Amerikába az európai hajósok, ők is megismerték ezt a nedűt, azonban a keserű finomságot nem tartották nagyra. Egészen addig, míg rá nem jöttek, hogy a karib-tengeri szigeteken található cukorral vegyítve milyen édesség. A spanyoloké lett a csokoládé felfedezésének öröme, és igyekeztek is titokban tartani. Európa országaiban is elsősorban a tehetősebbek fogyasztották a csokoládét, később azonban egyre nagyobb lett a behozatal, egyre több ország termesztette saját gyarmatán, így a közemberek számára is elérhetővé vált. Ma már az egyik legnépszerűbb finomság a világon: így talán nem is csoda, hogy a csokoládénak annyi fajtája, felhasználási módja (és oly sok ünnepe) létezik.

 (Forrás: jakd.hu, vous.hu)