Zala Judit chocolatier, a díjnyertes Sweetic Csokoládé Manufaktúra alapítója. Az internetről és egy híres francia cukrászmestertől tanulta a cukrász szakma fortélyait. A kétgyerekes anyuka először csak hobbiként tekintett az édességkészítésre, de miután mindkét csemetéje iskoláskorú lett, egyre több ideje szabadult fel, így elmélyülhetett a desszertek édes világában. Folyamatosan fejlődött, tortákat, cupcake-eket és sütinyalókákat gyártott, majd úgy döntött, hogy szenvedélye kiteljesítésének érdekében profikhoz fordul. Beiratkozott egy cukrászképzésre, mely során a gyakorlatát egy remek francia cukrászmester, Gerphagnon Stephan mellett végezte, aki akkoriban a La Praline vezető cukrásza volt. Kifejezetten a csokoládéval lassan alakult ki a barátsága, de igen mélynek bizonyult, hiszen azóta 2013-ban megalapította a saját csokoládé manufaktúráját, amely az elmúlt hét esztendőben sorra hozza el a nívós díjakat hazai és nemzetközi desszertversenyekről. 2020-ban pedig esélye nyílt arra, hogy újabb elismeréssel gyarapítsa a meglévők táborát a Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj A Leginspirálóbb vállalkozó kategória jelöltjeként.
A Leginspirálóbb vállalkozó kategória jelöltjeként.
Mit éreztél akkor, mikor kiderült, hogy az Inspiráló Nők-díj egyik várományosának választottak 2020-ban?
Megdöbbentem, mert rengeteg inspiráló nőt ismerek a magam szűk környezetében és egyáltalán nem gondolom, hogy én bármiben is kiválóbb lennék náluk. Ugyanakkor hihetetlen nagy büszkeséggel töltött el, hogy idén engem választottak be a jelöltek közé. Az ember ilyenkor érez egyfajta felelősséget is, hogy ez valójában nem csak róla szól, hanem egy közös ügyről is, hogy megmutassuk, nőként is lehetünk sikeresek. Sőt, akkor sem kell lemondani az álmainkról, ha éppen családanya szerepben döbbenünk rá, hogy mivel szeretnénk foglalkozni.
A Sweetic-et számtalanszor díjazták hazai és nemzetközi gasztroversenyeken. Milyen nagyobb lépcsőfokok előzték meg ezt a példátlan sikert?
2013-ban vágtunk bele a vállalkozásba, fiatal, családi cég vagyunk. Eleinte ez hobbiként indult, ezért a kudarc lehetősége nem volt benne, mert nem volt igazi tétje. Az első nagyobb mérföldkő 2015-ben volt, amikor elhatároztam, hogy a termékeinkkel érdemes lenne szakmai versenyeken részt venni. Már az első világversenyen a dobogó második fokára állhattunk fel, ami megerősített minket abban, hogy jó úton járunk. Onnantól folyamatosan jöttek a megkeresések és a sikerek. Szerencsére nagyobb buktatóról nem tudok beszámolni, de mindig előadódhatnak napi kudarcok, amik fejtörést okoznak számomra. Én azonban olyan típusú ember vagyok, aki addig hajtja a dolgokat, amíg úgy nem sikerülnek, ahogy szeretné. Ez nem minden területen jó tulajdonság, de cégvezetőként és cukrászként célravezető.
Kislányként láttad magadat ebben a szerepben vagy neked is meglepetés, hogy így alakult a karriered?
Abszolút nem láttam magamat az édességiparban. Gyerekkoromban matematika tanár szerettem volna lenni, mert teljesen beleszerettem a számok világába, így lettem végül közgazdász. Ezeket a tanulmányokat a vállalkozásom alapításánál remekül tudtam kamatoztatni. Teljesen spontán eseménysorozatok következménye az, hogy én csokoládéval és gasztronómiával foglalkozom. Nem hiszek a véletlenekben, ugyanakkor teljesen ledöbbentett, hogy mennyire váratlanul lépett be az életembe a csokoládé. Mindig is édesszájú voltam, de sosem gondoltam volna, hogy olyannyira beleszeretek a desszertekbe, hogy én magam is kitanulom a szakma mesterfogásait. A két gyermekem nevelése mellett egyre több időm szabadult fel, de ahhoz kevés volt, hogy egy napi 8-9 órával járó munkakört betöltsek. Elkezdtem sütögetni, egyre több szerettemnek készítettem el a születésnapi tortáját, egyre kíváncsibb lettem az ízek és az alapanyagok iránt és elég hamar rádöbbentem, hogy a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni.
Voltak előtted olyan példaképek, akiknek a munkássága téged személyesen inspirált?
Több embert is tudnék említeni, akik hatással vannak rám. Rengeteg olyan magyar és nemzetközi cukrászmester van, akinek követem a munkásságát, mert lenyűgöz a szakmai tudása és a kreatívitása. Lenyűgöz a francia és orosz desszertkészítők finom precizitása, de alapvetően nem az a célom, hogy lekopírozzam. Inspirációt gyűjteni a gasztronómia más területeiről szoktam, nagy a kísérletező kedvem, ezért gyakran nyúlok olyan alapanyagokhoz, fűszerekhez, amelyek például remek összhangban vannak húsokkal vagy tésztával. A magánélet területén a példaképem Vekerdy Tamás, az ő tanításai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megérthessem a gyerekeimet és jó édesanyjuk tudjak lenni.
2015-2019 között a legnagyobb csokoládés és gasztronómiai világversenyekről összesen 24 díjat hoztak el termékeinkkel: 14 bronz, 9 ezüst és 1 aranyérem formájában
Mit üzennél a pályaválasztás előtt álló fiatal lányoknak vagy elakadással küzdő hölgyeknek? Hogyan tudnak ráérezni arra, mi lehet a valódi hivatásuk?
Nagyon aktuális nekem most ez a kérdés, mert a lányom éppen most áll pályaválasztás előtt és rengeteget gondolkozunk ezen. Az én korosztályomra még az volt a jellemző, hogy olyan 14 éves korunkra már kirajzolódott, hogy mit szeretnénk kezdeni az életünkkel. Ma már ez teljesen másképp van, a mai fiatal még 18-20 évesen is elveszve érzik magukat, nem tudnak vagy nem mernek választani. Nem lehet őket hibáztatni emiatt, mert nagyon nehéz megjósolnia egy fiatal személyiségnek, hogy vajon milyen területen lesz ténylegesen sikeres. Én azt gondolom, hogy azt kell csinálni, amiben az embernek sikerélménye van, amihez ért és még szereti is. Ha élvezed, akkor sokkal több terhet elbírsz, mintha csak a rutin vagy a kötelességtudat vezérel. Az idősebb korosztály számára pedig azt mondanám, hogy nem kell megrettenni, ha csalódnak abban a munkában, szakmában, amelyet korábban választottak. Nem kell megrettenni attól sem, hogy egy új munkakör kitanulása mennyire fárasztó és nehéz, hiszen, ha szeretsz valamit, akkor egészen hamar elrepül akár 8 vagy 10 óra is. Bátornak kell lenni, mert a befektetett munkát siker koronázza. Ezt én is vissza tudom igazolni a példámmal.
