Miért van az, hogy valaki rajong a zöldborsóért, míg más már a puszta látványától is öklendezni kezd? És miért sóvárgunk minden előzmény nélkül az utcán sétálgatva a nagyi húslevesének az íze után? És egyáltalán: a keserű csokinak mi értelme van?! Dr. Menczel Zsuzsanna pszichológust kérdeztük arról, milyen mechanizmusok játszanak szerepet az ízlés alakulásában.Amit megeszik az anyuka, azt a magzatvízen keresztül a baba is meg tudja kóstolni. Az egyik első találkozás, és így kiindulópontnak is tekinthető, hogy a terhesség alatt hogyan étkezik az ember. Innen indul ki minden, ezekkel az ízekkel találkozik leghamarabb, magzatkorában az ember. Ugyanakkor nem lesz minden gyerek édességfüggő, akinek az anyukája édességgel tömi magát az egész terhessége alatt, a dolog összetettebb ennél. Ez az egyszerű kapcsolás anya és gyereke között édestestvérek esetében sem lenne magyarázható, mert náluk is komoly eltérések vannak ízlésvilág tekintetében. És az is igaz, hogy minden terhesség más. Ami az egyik terhességben a kovászos uborka, az a másikban a somlói galuska.
Igaz, hogy az édes ízhez ösztönösen vonzódunk?
Az első táplálék, amit az újszülött kap, az anyatej, aminek eleve édes az íze, bárhogyan étkezik az anyuka. Az édes íz tehát összekapcsolódik a szoptatással, az édesanyával, a biztonság érzésével és fogalmával is. Érdekes, hogy eleve pozitív jelzőként is használjuk az „édes” kifejezést: „édesség”, „az édes”, „cukor”, „cuki”. De azért is vonzódunk jobban az édeshez, mert evolúciós tekintetben megszoktuk, hogy az édes dolgokban általában több energia van, magasabb a kalóriatartalmuk. Másrészt az ősember az alapján tudta kiszűrni a mérgező dolgokat, hogy azok keserűek voltak, míg az ehető táplálék édes. Maga az undor arckifejezése is arra a mozdulatra hasonlít, mintha kiköpnénk vagy kihánynánk valamit. Ezért is ódzkodunk jobban a keserű dolgoktól.
Tovább a teljes cikkhez: Az anyatejjel szívjuk magunkba az édes íz szeretetét, de hogy jön a képbe az étcsoki?
