– A bonbonok, a pralinék, trüffelek és más cukrászati ínyencségek sosem érdekeltek. Engem mindig is csak a csokoládé érdekelt – mondja Chloé Doutre-Roussel (képünkön). Chloé élete immár hat éve érzékinek nevezett szenvedélye, a csokoládé körül forog. Az agronómus végzettségű Doutre-Roussel az egyetem után nagy világcégeknek és az ENSZ-nek is dolgozott. Az 1990-es évek közepén a híres párizsi luxuscukrászdában, a macaronról elhíresült Ladurée-ben bővítette édesipari ismereteit. Majd átköltözött Londonba, ahol a Fortnum & Mason luxusáruház édességosztályán volt beszerző.

A francia, német és mexikói felmenőkkel rendelkező nő végül 2006-ban önállósította magát, és lett szabadúszó csokoládéipari szakértő. Szemináriumok, konferenciák rendszeres előadója, s közben járja a világot. Gyakran megfordul az afrikai és dél-amerikai kakaótermelő országokban, ahol szerinte rendkívül izgalmas dolgok zajlanak. Több helyen megelégelték, hogy egyszerűen csak eladják a termést, és elkezdtek igen jó minőségben csokoládét gyártani. Most pedig Budapestre is ellátogatott: az Édes Napok Csokoládéfesztivál díszvendégeként jött a magyar fővárosba.

Azt persze már korábban pontosítani kellett volna, hogy Chloé számára csak az étcsokoládé a csokoládé. Tejcsokival nem foglalkozik, az szerinte túl van cukrozva, és úgy általában idejétmúlt terméknek tekinti. Azt sem árt tisztázni, hogy nála az igazi csokoládé a három-négy euróért kínált, 80-100 grammos kiszerelésnél kezdődik. Az ár önmagában persze nem garancia a minőségre. Ez utóbbi nála annak a függvénye, hogy a szenvedéllyel fogyasztott termék kakaóbabból vagy már feldolgozott, azaz újrafelolvasztott csokoládémasszából készült.

Majd arról beszélt a lapunknak még Párizsból adott telefoninterjúban, hogy nem azért lett szakértő, és írt The Chocolate Connoisseur címmel könyvet, hogy végigehesse a világ legjobb és legdrágább csokoládéit. Úgy véli, minden jó csokoládé mögött nagyon érdekes emberek húzódnak meg, és őt főleg e gyártók – jelentős részben kisvállalkozók – története érdekli. A gazdasági válság hatására sokan a csokoládéban látnak új lehetőséget, és indítanak be minőségi termékeket előállító manufaktúrákat.

Naponta 200-400 gramm (ét)csokoládét fogyaszt, de figyel a táplálkozásra, és rendszeresen úszik is. A kóstolást sem úgy kell elképzelni, hogy hamm, bekap itt-ott egy falatot. A minőségi vagy mondjuk ki, luxuscsoki-kóstolást vizsgaszituációhoz hasonlította. Drukknak, sietősségnek azonban nincs helye – csendnek, nyugalomnak, összpontosításnak annál inkább.

Az összehasonlításhoz legalább négy fajtát érdemes megízlelni, persze csak apró harapásokban. Minden fajta után langyos vízzel célszerű kiöblíteni a szájpadlásunkat, az öblögetéssel eltávolítható az odaragadt, az ízélményeket jelentősen befolyásoló kakaóvaj-maradék. Kedvence nincs, az egyik legmaradandóbbnak a perui kakaóból készült Fortunato No. 4-et nevezte. Olyan intenzív ízt érzett, hogy egy második falatra nem is volt ereje.

(Forrás: Nol.hu)