Mezoamerika prehisztorikus lakosai egy új vizsgálat szerint csokoládét cserélhettek a kontinens délnyugati részéről származó drágakövekre. A kakaóban – a csokoládé fő alkotóeleme – talált vegyületek nyomait mutatták ki az új-mexikói Chaco-kanyonban található Pueblo Bonito (homokkő házak komplexuma) számos helyszínén feltárt ivóedényekben.
Az ősi pueblo emberek építették a komplexumot – Kr.u. 850 és 1150 között szakaszosan –, mely az ősi Chaco-kultúra epicentrumaként funkcionált. Ám a kakaót – a Közép- és Dél-Amerikában honos trópusi növényt – a prehisztorikus időszakban csak Mezoamerikában termesztették. Ez a régió Mexikótól Costa-Ricáig nyúlt.
Az eredmények azt sugallják, hogy az új-mexikói komplexum kereskedelmi központként is funkcionált a mezoamerikaiak és a pueblók között a XI. és XIV. században, emellett a két csoport „sokkal szorosabb kapcsolatban” állt egymással, mint korábban hitték – mondja Dorothy Washburn, a vizsgálat vezetője.
A látogató mezoamerikaiak kakaóbabokat cserélhettek el a délnyugaton egyedülálló drágakövekért – mint a türkizért –, melyekről ismeretes, hogy a pueblók bányászták a mai Új-Mexikó területén. A csokoládé Mezoamerikában – „ahol bármely fontos szociális alkalom felölelte a kakaót” – majdnem mindig szerepelt a menüben.
A pueblók valószínűleg a mezoamerikaiakhoz hasonlóan készítették a csokoládé ezen nyers formáját, méghozzá úgy, hogy a szárított babot vízzel és egyéb anyagokkal keverték el. A keserű elegyet kellemesebbé teendő chilit, mézet vagy vanillamagokat tettek bele. Végül az utolsó simításért – a habrétegért –, a készítő egyfajta keverőt alkalmazhatott, hogy habot állítson elő, vagy pedig a folyadékot egyik korsóból a másikba öntögethette.
(Forrás: híradó.hu)
