Örökös és utód lett egy szemvillanás alatt

Az ifjú tehetség 1882-ben svájci mestere ajánlására találkozott a szintén cukrász Henrik Kuglerrel. A magyar származású, akkor középkorú Kuglernek nem volt családja, így Gerbeaud-nak lehetősége nyílt rá, hogy átvegye elődje helyét.

Kugler tapasztalt cukrászként számos finomságot készített a magyar közönségnek, például csokoládés kávét, likőröket, bonbonokat, de az ő nevéhez fűződik az 1870-es években hazánkban is bevezetett, többféle módon és eljárással dekorált édes finomság, a mignon is.

Kugler Magyarországon, a Gizella téren (a mai Vörösmarty tér elődje) üzemeltetett cukrászdát, Emil Gerbeaud így került kapcsolatba hazánkkal, amit 1884-ben meg is látogatott.

A fiút nemcsak Budapest szépsége nyűgözte le, hanem tudta, sikere itt garantált, hiszen a filléres, kiváló alapanyagokkal, és a lelkes, ám olcsó munkaerő alkalmazásával vállalkozása csak jövedelmező lehet. Budapestre való áttelepülésétől kezdve – Kuglerrel való társulásának köszönhetően – sikeres cukrász lett, fokozatosan átvette mestere helyét az üzletben. Új tulajdonosként számos újítást bevezetett, cukrászdájába párizsias hangulatot csempészett, amit a magyar vendégek örömmel fogadtak. Ekkor már 60 segéddel, 20 elárusítónővel és csomagolóval, valamint öt szállítóval dolgozott együtt, akik munkáját nagyon megbecsülte.

Kugler 1905-ben meghalt, így Gerbeaud „Kugler Henrik utóda Gerbeaud” néven vitte tovább a vállalkozást, és 1908-ban megalapította az ehhez tartozó részvénytársaságot is.

Kép

A Gerberaud cukrászda egy archív fotón

Süteményt is elneveztek a mesterről

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy a nevüket egy igen finom édesség őrzi. Gerbeaud egyike azon kiváló szakembereknek, akik hazánkban nemcsak számos finomságot honosítottak meg, hanem akikről rendkívül ízletes édességet is elneveztek.

A csokoládétetős, diós-lekváros szeletsütemény, a zserbó ugyanis a mesterről kapta a nevét.

A sokak által ismert macskanyelv és a méltán híres konyakos meggy is hozzá köthető, Magyarországgal ő ismertette meg ezt a két finomságot is – 1895-re már mindezek csodájára jártak a cukrászdájában az emberek. Üzeme ekkor már 150 alkalmazottat foglalkoztatott, és tipikus mintapéldánya volt azoknak a vállalkozásoknak, ahová a dolgozók nem csupán a megélhetés biztosítása miatt jártak, hanem azért is, hogy a legkülönfélébb csokoládé-, sütemény- és édességkészítési technikákat elsajátítsák.

Sisi is meglátogatta

Emil Gerbeaud munkásságát mind a hazai, mind a külföldi cukrászszakma elismerte, díjazta, a cukrászdatulajdonos számos kitüntetésben részesült. 1885-ben az Országos Általános Kiállításon szakmabeli díszoklevelet kapott. 1886-ban alapított egy csokoládéüzemet, a benne folyó munkát az 1896-os Millenniumi Kiállításon prezentálta, ahol a királyi pavilont kibérelve bemutatta a szakma csínját-bínját. Itt kínált termékeivel és édességeivel lenyűgözte a közönséget, olyannyira, hogy standját még I. Ferenc József császár és hitvese, Erzsébet is meglátogatta, a bemutató végén pedig aranyérmet és díszoklevelet is bezsebelhetett. A városligeti Gerbeaud Pavillon a Ferenc József-rend kitüntetését is megkapta.

Teljesítményét elismerve felkérték, hogy zsűrizzen a párizsi világkiállításon 1900-ban, ahol a Francia Becsületrendet is kiosztották neki.

Kép

A Gerbeaud cukrászda pavilonja 1896-ban a Milleniumi Kiállításon – Forrás: Budapest Főváros Levéltára/Klösz György

Feleségével együtt kezdett tehetséggondozásba

Emil Gerbeaud szép családot alapított, házasságából öt gyermek született, mind lány: Erzsébet, Marcelle, Gabrielle, Ilona és Margit. Felesége Ramseyer Eszter (1853–1940) volt, aki egész karrierje alatt kitartott mellette és támogatta. Mindketten szerették volna segíteni a feltörekvő ügyes cukrásztanoncokat, akikben tehetséget láttak, így 1909-ben alapítványt hoztak létre, amelyhez komoly ösztöndíj kapcsolódott. Az alapítványi támogatás keretei között évente egy-egy ügyes diákot választottak ki, aki a cukrászszakmában – a csokoládégyártásban, cukorkakészítésben vagy magában a sütésben – kiemelkedő volt. Neki külföldi tanulmányutat ajánlottak, biztosítva a feltörekvő tehetség szakmai előmenetelét és a tanulás lehetőségét. Eszter a háziasszonyi feladatok és a gyermeknevelés mellett jómódú feleségként szerepet vállalt Gerbeaud üzletében is, számos, a munkával összefüggő ügy intézésében segítette férjét. Sokat foglalkozott például az alkalmazottak sorsával, segédkezett a betanításukban.

A legnagyobb tőrdöfés az államosítás volt

1914-től a hely hatalmas veszteségeket szenvedett el, a kitörő háború – mint minden területen, a sütő- és édesiparban is – helyrehozhatatlan károkat okozott. Gerbeaud vállalkozása áru- és nyersanyaghiánnyal küzdött, és az alkalmazottak helyzetében is változás állt be. A háború pusztítása ellenére a cukrászda fenn tudott maradni, ám 1919-ben jött a következő nagy csapás, amikor Gerbeaud szeretett üzemeit és cukrászdáit államosították.

Ezzel több évtizedes munkássága lett oda, hiszen onnantól kezdve – bár bejárhatott és üzemeltethette azokat – a vállalkozásai már nem az ő nevén voltak.

A javait később visszakapta, mégsem lehetett velük sokáig boldog, mert 1919. november 8-án súlyos betegségben elhunyt. A legendás cukrászmester halála után felesége – bizonyítva hűségét és elkötelezettségét – továbbvitte az üzletet egészen 1940-ig.

Kép

A Gerbeaud cukrászda 1900-ban – Forrás: Budapest Főváros Levéltára/Klösz György

Emil Gerbeaud modern szemléletével, forradalmi újításaival, kedves és emberi karakterével a cukrász szakma halhatatlanja lett. Szakmai sikerét gondos odafigyelése és szigorú minőségellenőrzése alapozta meg. Cukrászdája ma is működik a Vörösmarty téren.

I Forrás: kepmas.hu