A receptet nagyjából száz évvel azelőtt vetették papírra, hogy a gróf ükunokája  feltalálta a szendvicset. "Ez nem csokoládéfagylalt, hanem sokkal inkább egy jóval szilárdabb és sötétebb verziója azoknak a jegescsokoládé-italoknak, amelyeket ma kapni a kávézókban." Mint hozzátette: "a 17. századi Angliában az ételfagyasztáshoz a legújabb technológiákra volt szükség, így ezek a jeges finomságok óriási luxusnak számítottak".

A 17. és 18. századi angol irodalmat oktató Loveman Samuel Pepys (1633-1703) angol politikus, parlamenti képviselő naplóját lapozgatva botlott bele egy, a csokoládénak szentelt harmincoldalas részletbe. Loveman szerint, amikor Sandwich grófja az 1660-as években összegyűjtötte receptjeit, a csokoládés finomságok leírásait gyakran a fogyasztásukra vonatkozó biztonsági előírások kísérték.

"A papírokon egészen komoly figyelmeztetések szerepeltek a veszélyekkel kapcsolatban. A csokoládé orvosság volt, legalábbis a 17. századi emberek szerint" – mondta Loveman. Hozzátette, egy orvos például arra figyelmeztetett, hogy a forró csokoládé összetevői álmatlanságot, túlzott nyáltermelést, vagy aranyeret okozhatnak. Az emberek attól féltek, hogy a jeges csokoládé különösen "veszedelmes", és károsíthatja a gyomrot, a szívet és a tüdőt.

Loveman kutatása a csokoládéhirdetésekben megfigyelhető, évszázadokon átívelő állandó elemek egy részére is rávilágított, úgy mint a csokoládé és a nők, az élvezetek és a szexualitás közötti összefüggésekre – adta hírül a BBC News.

A The Introduction Of Chocolate Into England: Retailers, researchers and consumers 1640-1730 (A csokoládé meghonosítása Angliában: kereskedők, kutatók és fogyasztók 1640 és 1730 között) című tanulmány a Journal of Social History című folyóiratban látott napvilágot.

(Forrás: hvg.hu)