Merthogy Makrai Edina és Vanya Gábor számára a csokikészítés nem szimpla munka, hanem folyamatos kísérletezés, önmegvalósítás, szenvedély.

- Gábor, hogyan kezdődött a pályafutásod?

- Mindketten bányamérnökként végeztünk a Miskolci Egyetem mérnöki karán, én ’92-ben, a feleségem ’93-ban. Nem épp a legjobbkor, hiszen a 90-es évek elején a magyarországi bányák többségét bezárták, ezért mindketten pályakezdők helyett rögtön az elején pályaelhagyók lettünk. Szereztem egy közgazdász diplomát is és a banki szféra felé vettem az irányt, ahol vállalati hitelezési üzletágat vezettem éveken át.

- Hogyan válik egy bányamérnökből lett bankárból chocolatier?

- A csoki szeretete – ahogy minden embernél – a gyermekkoromra vezethető vissza. A nagymamám testvére a 2. Világháború előtt Belgiumba ment férjhez, a csokoládé „őshazájába”. Szerencsénk volt, hiszen innentől kezdve folyamatosan hozták haza a finomabbnál finomabb édességeket.

Egyetemista koromban lehetőségem adódott egy hosszabb időt kint tölteni, de a gyerekkoromból megismert ízeket nem találtam egyetlen belga boltban sem. Amikor kérdőre vontam Rozi nénit, elvitt egy házi manufaktúrába, ahol a néhány fős személyzet kézzel készítette a csokoládékat, bonbonokat és trüffeleket, amelyek pont olyanok voltak, mint amiket 20 éve megismertem. Innentől kezdve nem volt megállás: addig kutyálkodtam a mesterhez, amíg be nem avatott a kulisszatitkokba, és meg nem tanított csokoládét készíteni. A mai napig hallom a kedvenc mondását: „Ne félj játszani az ízekkel, ha nem sikerül, legfeljebb majd megeszik a gyerekeid.” És tényleg, olyan csokit még nem gyártottunk, ami ne fogyott volna el.

A csokikészítés hosszú éveken át csak hobbi volt a számunkra, a feleségemmel együtt a család és a barátok legnagyobb örömére ontottuk magunkból a vadabbnál vadabb csokoládékompozíciókat. Áttörést a 2012-es év hozott, amikor a barátaink unszolására úgy döntöttünk, a nagyközönség elé állunk, és megalapítjuk a MyChoccy manufaktúrát és csokiboltot.

- Miről szól a MyChoccy ars poetica?

- A chocolatier szakma egy folyamatos kísérletezés és önmegvalósítás egyben, játszol az ízekkel, próbálgatod beállítani az összetevők harmóniáját, néha hosszú heteken át. Az egyik budapesti mesterem mondta minden rossz szándék nélkül a kezdeti időszakban, hogy az a szerencsém, hogy a szakmai hozzáértésem nem korlátoz a tisztánlátásban, és éppen ezért olyan dolgokat is megcsinálok, amit épeszű cukrász be nem vállalna. Elnézem a bonbonjainkat, és eszembe jut a régi vicc szövege: „idejött valaki, akinek nem mondtuk, hogy nem lehet, és megcsinálta” – ilyenek vagyunk mi, a MyChoccy.

- Egyre divatosabb Magyarországon a csokoládé készítés. Hogyan viszonyultok a konkurenciához?

- Nagyon örülünk neki, hogy egyre több manufaktúra kezdte meg működését, hiszen ezáltal terjed a csokoládéfogyasztás kultúrája. Úgy érzem, nekünk, kézműves csokisoknak az a feladatunk, hogy felnyissuk az emberek szemét, és megmutassuk nekik, hogy mekkora minőségi ugrást jelent az igazi, kézműves csokoládé a boltok polcain sorakozó tömegtermékekhez képest. Mint minden manufaktúrának, nekünk is megvan a specialitásunk, a célunk a kezdeti időszakban az volt, hogy megtaláljuk a saját, egyedi ízvilágunkat, és persze azokat a vásárlókat, akiknek mindez egyezik az ízlésével.

- Melyik a kedvenc bonbonod a sajátjaitok közül?

- Nincs olyan, amit ne szeretnék valamiért, minden kis bonbon csodának megvan a maga története. Amivel a legtöbbet kísérleteztem, egy trüffel volt, másfél-két hónapig kísérleteztem, mire sikerült megtalálni a chilis csokoládé és a japán rózsás zöldteából készült krém összhangját. Több ismerősöm bolondnak nézett, nekem viszont remek kihívás volt.

- Az előbb bejött egy vásárló és ha jól hallottam, pörköltszaftos bonbont emlegetett…

- (nevet) A hölgy egy visszajáró vásárlónk, aki a minap megpróbálta beráncigálni a teljesen szkeptikus párját az üzletünkbe. A férfi annyit mondott, hogy majd akkor fog csokiboltban vásárolni, ha pörköltszafttal lesz megtöltve a bonbon. Gondoltunk egyet, leugrottam a boltba pörköltszaftkockáért, leöntöttem mennyei étcsokival és a pörköltös hangulat kedvéért tettem mellé tejfölt és egy kis pirított hagymát. Na jó, a termék nem fog bekerülni a szortimentünkbe de a vásárlónk párja valószínűleg jót fog derülni, amikor megkapja majd Valentin-napi ajándékként.

(Forrás: Szeged Plaza, Nagy Ferenc)