Honnan indult a csokik iránti szerelmed?
Otthon nálunk szokás volt a „csokis szekrény” fenntartása, szüleimnél és nagyimnál is volt egy ilyen kijelölt hely, amit ha kinyitottam, mindig találtam benne kedvemre való édességet. Az uzsonnás táskámból sem hiányozhatott a kis tábla csoki, elég édesszájú voltam. De megtanultam a mértékletességet, sosem habzsoltam a csokit, mint egy kis Gombóc Artúr. Az említett csokis szekrény a mai napig létezik, és már a mi háztartásunkban is van egy ilyen kijelölt hely, bár ritkán viszek haza csokit a műhelyből.
Mindig is csokival szerettél volna foglalkozni, vagy ez később alakult ki?
Nyolcéves gimnáziumba jártam, matek-fizika irányzatú osztályba, bár a matek és a fizika csak egy bizonyos szintig érdekelt, elég hamar kiderült, hogy inkább a nyelvtanulásban mozgok otthonosan – vagyis inkább ragad rám. A gimi alatt a szlovák és a német mellett, filmek nézésével az angolt is elsajátítottam. Két út vonzott, a nemzetközi kapcsolatok és a lakberendezés. A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemre nem vettek fel, így maradt a nemzetközi kapcsolatok, amit egyáltalán nem bántam, sőt élveztem, hogy olaszt és franciát is tanulhattam, de főleg azt, hogy a 8 évnyi szigor után szabadon élvezhettem az egyetemi légkört. Az egyetemi évek alatt kétszer is megjártam Brüsszelt, egyszer mint gyakornok az Európai Parlamentben, másodszor Erasmus-ösztöndíjjal, ahol marketingkommunikációt hallgattam. Itt még nem tudtam, hogy ennek köszönhetően is vesz majd fordulatot az életem, és a megálmodott diplomatakarriert felváltja a csoki iránti vágyakozás.
Mikor és miért döntötted el, hogy csokival szeretnél foglalkozni?
Brüsszelben az egyetemen egy helyi csokoládémanufaktúrának kellett a marketingprojektjét elkészítenünk, ez volt a szemesztrális projektünk. Azelőtt sosem foglalkoztam a marketinggel, így viszont nagyon intenzíven kerültem vele kapcsolatba. Miután véget ért a félév, leállamvizsgáztam Győrben, és mesterképzésre a Corvinusra jelentkeztem. Felvettek, de addigra már pár munkahelyi tapasztalat után nem vonzott az egyetemi légkör, igazából csak vizsgázni jártam be, mellette főállásban EU-s projekteken dolgoztam az MTA egyik intézetében. Itt jöttem rá igazán, hogy a 8 órás kötött munkaviszony nem nekem való, sokkal kreatívabb elfoglaltságra vágytam.
Abban az időben, 2011-ben Magyarországon sorra jöttek létre a jobbnál jobb csokimanufaktúrák, több cikket olvastam, ami a csoki készítéséhez volt köthető, így jöttek képbe a brüsszeli élmények. Onnantól kezdve csak az foglalkoztatott, hogy itthon, Szlovákiában, hogy is néz ki a kézműves csokoládé piaca. Miután feltérképeztem a lehetőségeket, úgy döntöttem, belevágok, és itthon, Komáromban alapítok csokoládémanufaktúrát.
2011 októberében jött az elhatározás, 2012 februárjára már meg volt a név, és nekiláttunk az arculat kiépítésének. 2012 augusztusában házasságot kötöttünk, október 9-én pedig útnak indult a gyártás. Mindenre egymagam voltam, egy 50 négyzetméteres műhelyben, sokszor éjszakába nyúlóan kevertem a 12 kilónyi csokoládét. Minden nagyon gyorsan történt, akkoriban alakultak itthon a WAMP-hoz hasonló vásárok, kézműves platformok, így kis marketinggel nagy tömegekhez lehetett eljuttatni a manufaktúra hírét. Lépésről lépésre haladtam, hitelek nélkül. Megvoltak a céljaim, sokszor a női naivitásom vitt előre nem egy buktatón keresztül, de megtanultam a realitás talaján mozogni, és azóta sok lépésemre már más szemmel tekintek.
Ezek szerint kezdetben te magad készíted a csokikat, azóta mennyire nőtte ki magát a vállalkozásod?
A kezdeti 50-ről közel 200 négyzetméterre nőtt a műhely mérete, ha nem jött volna a járvány, idén szerettünk volna saját épületbe költözni. Az egyfős vállalkozásból gyorsan 2, majd 4 fős csapat lett. 2014-ben megszületett lányunk Olívia, 2017-ben pedig Zsombor, akkor már tudtam, hogy egyedül nem fogom tudni vinni a műhely működését, nyolcan vittük akkor karácsonyi szezont, én januárban szültem, ezért édesapám csatlakozott a csapathoz, hogy a jelenlétem nélkül is működjenek a folyamatok. Sokat azért nem voltam távol, az irodában berendeztem egy bébisarkot, és februártól már közösen vittük a műhelyt. Ő a gyártásért és a belföldi értékesítésért, én a marketingért és a külföldi értékesítésért felelek, és vannak a pótolhatatlan kolléganőink, akik nélkül nem lennének Chocomaze csokik a polcokon.
A teljes cikk: Diplomatajelöltből csokimanufaktúra-tulajdonos
