A Gerbeaud rövid története

A soproni cukrászcsaládból származó Kugler Henrik, későbbi udvari cukrász, édesapja cukrászatában tanulta a mesterség alapfogásait. Tanulóéveiben számos város neves mesterénél bővítette tudását, de legnagyobb hatás Párizsban érte, ahol több évig is tartózkodott. 1858 egy jeles év volt a hazai cukrászat életében, Kugler Henrik ugyanis megnyitotta saját, önálló cukrászatát a mai József Nádor téren, amit 1868-ban a korabeli leírások Pest legelegánsabb helyeként említik.

1870 – ben átköltözött az akkori Gizella, ma Vörösmarty térre. A díszdobozos bonbonjai, desszertjei és kávékülönlegességei hamar városszerte híresé tették és egyre több vendéget vonzottak. Kugler cukrászdája volt Pesten az első, melynek francia ízléssel és szaktudással készített fagylaltjait a cukrászat előtti térre kirakott márványasztaloknál fogyaszthatta az úri közönség, valamint vitte haza a papírtálcára csomagolt süteményeket.

A mai ház névadója, Gerbeaud Emil az 1880-as évek elején lett – jelentős – része a patinás cukrászda történetének. A svájci származású cukrászt Kugler Henrik csábította az akkor már egyesített Budapestre, s lévén Kuglernek nem volt utódja, Gerbeaud Emilre örökítette üzletét, aki 1884-től már tulajdonosként indított el számos újítást, így ő honosította meg a napjainkig is közkedvelt macskanyelvet és a konyakos meggyet. De az üzletet is fejlesztette: megsokszorozta az alkalmazottakat, akik nagy lehetőségnek tartották, hogy Gerbeaud-nál képezhették magukat, hisz’ a 1890-es évek közepére a Gerbeaud név már fogalommá vált.

Az 1900-as párizsi világkiállításon már zsűritagként szerepelt, s egyetlen svájci-magyar cukrászként – egy évvel később – már büszkén viselhette a francia becsületrend szalagját. A Gerbeaud 1910-ben egy nagy felújításon esett át, a korának jelentős iparművésze Darilek Henrik tervei alapján. Ezt az alapító, Kugler már nem érhette meg, mert 5 évvel korábban, 75 évesen meghalt. Ezzel a nagy felújítással elnyerte azt az arcát a cukrászda belső berendezése, amiben a mai napig gyönyörködhetünk.

Tovább a teljes cikkhez: Gerbeaud 160 – hagyomány és innováció