Más híres belga csokicégek is külföldi tulajdonba kerültek az utóbbi évtizedekben, években. A Godiva például először amerikai tulajdonoshoz került, majd a török Ülker kebelezte be 2007-ben. A Cote d’Or a nyolcvanas években került a svájci Suchard-hoz, majd mindenféle összevonás után a Kraft Foods-hoz. Az egyedi belga specialitásként nyilvántartott, kagyló formájú minidesszerteket készítő Guylivant dél-koreai befektetők vették meg.

A híres belga csokimárkák közül jelenleg még a Leonidas, a Neuhaus és a Corré Port-Royal maradt belga tulajdonban.

Ez csapás vagy áldás a belga gazdaságra?

Pierre Galler szerint inkább áldásról van szó, mert szerinte a katari tulajdonosok tőkét pumpálnak a cégbe, amely szakmai szempontból 100 százalékosan belga marad. Tehát a menedzsment továbbra is az anyaországból kerül ki. Ami pedig a gyártást illeti: ez után is a Galler Vaux-sous-Chevremont-ban lévő üzemében készülnek a csokik. Itt 170 egyedien képzett szakmunkás állítja elő ezeket a fantasztikus édességeket. A belga sajtó nem örült egy újabb nemzeti márka katari tulajdonba kerülésének. De voltak olyan vélemények is, hogy például sok tradicionális francia szőlészet van ma már belga tulajdonos birtokában. De ettől a szőlő és a bor francia marad, mint ahogy a csoki is belga lesz a katari tulajdonos tarolása után is.

Egyébként ugyanennek az uralkodócsaládnak egy másik tagja, a volt uralkodó vette meg a Paris-St-Germain focicsapatot. Iszonyatos pénzeket pumpál a klubba, de nem ő állítja össze a csapatot. Amikor viszont válság lesz, mert nem jönnek az eredmények, a tulajdonos dönt az aktuális edző kirúgásáról, és új sztárjátékosok szerződtetéséről, vagyis euró száz milliókról. A csoki biznisz kicsit szerényebb összegekről szól, de ha elérkezik egy piaci szempontból fontos pillanat, akkor a katari tulajdonosok a saját érdekeik alapján döntenek majd és a legkevésbé sem érdekli majd őket a belga csokoládékultúra múltja, jelene, jövője.

(Forrás: www.hvg.hu)