Háromszáz éve gyógyszer volt. Sokak szerint ma is az: rosszkedv ellen biztosan hat. Az emberiség egyik legnagyobb találmánya a csokoládé.
A 60-as években fölcseperedett gyerekek többsége csak akkor látott csokit, ha valaki vendégségbe jött a családhoz. Illett akkor hozni a gyerekeknek egy táblával, s ha többen is érkeztek, az maga volt a gyönyörűség. Volt, aki csak a szokásos Boci csokit nyomta a kezünkbe, a legnagyobb ünnepnek azonban a piros mogyorós számított. Még a 70-es években sem került a hétköznapi bevásárlószatyorba táblás csoki, de néha-néha egy Sport vagy Autós szeletet ki lehetett kunyerálni. Tóth néni sarki trafikjában pedig vehettünk a zsebpénzünkből Melba kockát, csokiba mártott, sósborszeszes Diana cukorkát darabra, téli fagyit azzal a szörnyű habos-kakaós krémmel töltve, amit akkor egyáltalában nem éreztünk szörnyűnek, vagy, ha több forintunk is volt, futotta egy Korfu szeletre.
A Korfu már minőségi ugrást jelentett a szocialista édesiparban, csokis és kókuszos réteg ölelkezett harmonikusan az édességben. Akadt iskola, ahol a gyerekek Korfu-klubot hoztak létre, mindig másnak kellett hoznia, és sorsolással döntötték el, ki eheti meg aznap.
A teljes cikk: Tibi nem csak a mama kedvence! – A csokoládé diadalmas története
