A Sport szeletet eredetileg MHK Sport szelet elnevezéssel forgalmazták, és 1953. augusztus 20-án, a Népstadion felavatásakor ismerhette meg a nagyközönség.
Csokiszelet a sportra nevelés jegyében
Az MHK betűk a névben onnan származnak, hogy az ötvenes évek elején az országot akkoriban irányító állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja szovjet mintára elindította az MHK kampányt, azaz a "Munkára, harcra kész!" megmozdulást, amely különböző sportágakból álló összetett próbákra épült. Az MHK az akkori idők sport-tömegmozgalmának rövidítése volt, és a sport, a testnevelési rendszer megreformálását tűzte ki célul. A Sport szelet tehát ebben az időszakban született meg és vált sikeressé, s - mai szóhasználattal élve - egyfajta promóciós szerepet töltött be a sport, a testmozgás népszerűsítésében.
Egyes vélemények szerint a zöld színt a Fradi támogatása miatt választotta az akkori gyártó, a Csemege Édesipari Vállalat, de ez inkább amolyan városi legenda, mivel a fogyasztók táborát botorság lett volna egy szurkolótáborra leszűkíteni. A Sport szelet egy olyan időszak terméke, amikor politikai célokat is szerettek volna népszerűsíteni egy csokoládészeletbe csomagolva, azóta azonban kiderült, hogy maradandó értéket csak maga az édesség képviselt, a kommunista ideológia szerencsére eltűnt. A 25 grammos, rumos-kakaós étcsoki csomagolását eredetileg egyébként egy diszkoszvető figurája díszítette, amelyet a magyar diszkoszvető-sportélet egyik kiemelkedő alakjáról, Széchenyi Józsefről mintáztak.
Így dolgozott a Forradalom ifjúsági brigád
Az első időkben – sőt, ezt követően még jó darabig - kézműves technikával állították elő a Sport szeletet. 1954-ben többek között a gyártó édesipari vállalatnak az a Forradalom ifjúsági brigádja látta el bevonómasszával a terméket, amelynek neve ma már igencsak anakronisztikusan hat. A korabeli sajtó a következőképpen írt arról, hogyan dolgozott ez az ifjúsági brigád:
Róth Judit adagoló fakanala grammra egyenlő súlyú csokoládét tesz a lapokra, amelyeket Csapó Anna forgató tesz elébe. Simon Bori brigádvezető a kés lapjával szétsimítja a csokoládét, Tóth Ferencné pedig halomba rakja — száradni.
(Forrás: Szabad Ifjúság, 1954. május 23.)
1954-ben még receptben is szerepelt a Sport szelet. Ha valaki elrontotta például a palacsintasütést, annak az akkori Népszava újságírója azt tanácsolta, vegyen elő egy Sport szeletet:
ha nem sikerült a palacsinta: vágjuk fel metéltre, s rakjuk lábosba a következőképpen: minden sor palacsintavagdalékot meghintünk darált, cukrozott dióval, meglocsoljuk néhány kanálnyi olvasztott csokoládéval.
A Sport szelet kitűnően helyettesíti a valódi csokoládét - állította a cikk.
A teljes cikk: Egy csokoládészelet, amibe politikai célokat csomagoltak évtizedekkel ezelőtt